Múltunk
A Vadrózsák Néptáncegyüttes 1950 tavaszán alakult meg. Több kisebb táncegyüttes szerveződött egy nagy együttessé azzal a céllal, hogy felkutassa a magyar folklór értékeit, kincseit, ápolják és megőrizzék a magyar hagyományokat, a magyar népi kultúrát. Az Építők Szakszervezete felismerte ennek a munkának a jelentőségét és támogatásával létrehozta a Központi Művészegyüttest. A táncegyüttes a hazai sikerek, fesztiválok és versenyek után Magyarország határain túl is egyre több elismerést szerzett.
A nemzetközi sikereknek köszönhető az együttes névválasztása is. Az akkori fenntartó szakszervezet nevének kezdőbetűiből alkotott név, MÉMOSZ nem jelentett semmit a külföldiek számára, így a sűrűsödő nemzetközi fellépések nyilvánvalóvá tették, hogy egy kézzel foghatóbb csoportnévre van szükség. Az együttest a vadrózsa természete ihlette meg a névválasztáskor, mert a vadrózsa egy vadon nyíló virág, mely híres szívósságáról és nem egymagában, hanem bokorban nő. Így vette fel az együttes a „Vadrózsák” nevet.
Az irodalmiság mindig is áthatotta az együttes életét, ezért is állítunk szívesen emléket Erdély egykori unitárius püspökének, Kriza Jánosnak, aki lelkészi hivatása mellett költő, író, gyűjtő munkával gazdagította a magyar irodalmat. Méltán híres népköltészeti gyűjteményének címe is, a Vadrózsák.
A Vadrózsák az eltelt fél évszázad alatt bejárták Európát, sőt átlépték annak földrajzi határait. Eljutottak Törökországba, Egyiptomba is. A táncosok közül sokan vannak olyanok, akik hivatásos táncosként vagy koreográfusként folytatták pályájukat. A teljesség igénye nélkül: Dr. Benkő Mártonné, Falvay Károly, Galambos Tibor, Dr. Oskó Endréné, Novák Ferenc, Kriskovics Antal, Erdélyi Tibor.
Az együttes 2000 májusában a Nemzeti Színházban ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját. A jubileumi est címadó táncjátéka az „Aranylakodalom” volt, mely táncos generációkon keresztül szimbolizálta az emberi kapcsolatokat.
